A fajta a Kisbér nevű helységről kapta a nevét, ahol 1853-tól színvonalas lótenyésztés folyt. A ménes megalakulásától a nemesvérű ló tenyésztését volt hivatva szolgálni. Mivel ekkor a kor lova kétségtelenül az angol telivér volt, 1860-ban már nemzetközileg is jelentős számú és főleg minőségű angol telivér gyűlt össze Kisbéren. Emellett Kisbéren mintegy 100-150 vegyes származású tenyészkanca is állott. Ennek célja a katonaságnak megfelelő huszárló biztosítása és az országos fedezőmén-állomány utánpótlásának megteremtése volt. Ezen a kancaanyagon egyre inkább és folyamatosan angol telivér fedezőméneket alkalmaztak. E tenyésztés hatására kialakult egy angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, feltétlen nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és különösen korrektebb küllemű hátasló típus. Az így előállított félvér mének az országos fedezőmén igényt teljes mértékben kielégíteni és a telivért pótolni tudták. Másod-, harmadosztályú telivér mének helyett Kisbér elsőrangú félvéreket tenyésztett a köztenyésztés számára. A századfordulón ezek a félvérek már nevet szereztek maguknak, hogy aztán Európa lovat kedvelő társadalma évtizedekig rajongjon a kisbéri félvérért. A mezőgazdaság intenzívebbé válásával egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a kisbéri félvér tömegesítésének igénye. E folyamat során előbb a kiemelkedő örökítő erejű telivérek után állítottak fel törzsméneket a félvér ménesben, majd mezőhegyesi félvér mének felállítására is sor került. Utóbb kiderült igen nagy haszonnal. Geneológiai vonalat alapított a fajtában Deutscher Michel, Dunure, Fenék, Slive, Gallion, Kozma, Maxim, Filou, Shannon. Kanca oldalon igen értékes ménnek bizonyult North Star XXV, Willlilam Rufus, Furioso XXXIII, Montbar. A II. világháború előtt az azonos tenyésztési technikával létrehozott trakehneni fajtából állítottak fel törzsméneket a kisbéri félvér ménesben. Három mén bizonyult ígéretesnek. Széplak, Formás, Lobogó. Karrierjüket a II. világháború kettétörte. Lobogó geneológiai vonala teljesen felszámolódott. A másik kettő geneológiai vonala ma is él.
Külleme
Az angol telivér jellegéhez közel álló, magas félvér típus. A küllemre történő szigorú szelekció miatt a telivértől korrektebb. Határozottan hátas típus, de könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett, de gyakran előfordul közöttük alacsony nyakillesztésű egyed is. Marja a telivér hatásnak köszönhetően magas, hosszú, hátba nyúló. Lapockája dőlt, hosszú, eléggé szabad mozgású, de e tekintetben kifogásolható egyedekkel is találkozunk. A hát gyakran előremélyedt. A far jól izmolt, gyakran almafar. A mellkas a magas félvér jellegnek megfelelően mély és kevésbé dongás. A lábállás ritkán kifogásolható.
Bottal mért marmagassága 160-170 cm
Szalaggal mért marmagassága 168-178 cm
Övmérete 175-195 cm
Szárkörmérete 20-21,5 cm
Leggyakoribb színe ma a sárga, pej. Előfordul szürkében és ritkán feketében.
Felhasználása, értékmérő tulajdonságai
A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Bár a fajta kétségtelenül veszített a századfordulón, a két világháború közötti megalapozott híréből ma is kiemelkedik a lófajták közül acélosságával, robbanékonyságával, keménységével és nemességével. E tulajdonságai miatt nemcsak a hobby lótartók, hanem a teljesítmény sportokat folytatók körében is igen kedvelt. A fajta jó néhány egyedében megmutatkozó kiemelkedő lovagolhatósági tulajdonság (a populáció átlagához viszonyított nagy szelekciós differenciál) a sportirányban folytatott szelekció eredményességére hívja fel a figyelmet.
A fajta jelenlegi helyzete, várható szerepe
A magyarországi lófajták közül a kisbéri-félvér rendelkezik a legtöbb törzskönyvi ellenőrzés alatt álló egyeddel. Számuk több mint ezer, s az ország egész területére kiterjed. Nagyobb egyedsűrűséggel található a kisbéri-félvér lófajta Tolna, Fejér, Komárom az Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Jelentős populációi vannak Pest, Nógrád, Vas megyében. Tenyésztő egyesülete megalakulása óta a fajta egyedeinek minősége egyre javul. Jelentősek és ismétlődőek az egyes egyedek küllemét, tenyész- és sportértékét bemutató, illetve minősítő szemlék. A fajta jelentősége a jövőben minden bizonnyal nő. A szervezett tenyésztés keretei, a jól megfigyelhető tudatformálódás biztosíték lehet a fajta megőrzésére, létszámának gyarapodására. A sajátteljesítmény-vizsgák kiterjedtebbé válásával a genetikai érték, a sportirányú átörökítő-képesség javulásával számolhatunk.
Elismert tenyésztőszervezete:
Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület 1024. Budapest, Keleti Károly u. 24.
A fajta nagyobb létszámú fontosabb tenyészetei
Hubertus Rt., Balatonfenyves-Pusztaberény Sárvári Mezőgazdasági Rt., Káld-Pusztalánc Dobri Lajos, Nagykanizsa-Miklósfa Lóska János, Vanyarc-Sarlóspuszta
A fajta legfőbb ismerői
Dr. Ócsag Imre, Dr. Pataki Balázs, Visnyei Ferenc, Lóska János, Dobri Lajos, Hajba Nándor
Fajtakaluz A kisbéri félvér A vér szava
A lófajtákat bemutató sorozatunk alábbi fejezetében a kisbéri félvért ismerhetik meg kedves olvasóink. A fajta nevét a dunántúli Kisbérrôl kapta, amely a Batthyány család birtoka volt. Az 1848-49-es szabadságharcot követôen a birtokot elkobozták a családtól, és 1853-ban az osztrák kormány kiadta a parancsot: Kisbér katonai ménes lesz!
A kezdeti elgondolás az volt, hogy a ménes legyen a nemes ló tenyészhelye, amely biztosítja az ország fedezômén- utánpótlását, és természetesen megfelelô mennyiségu és minôségu katonalovat ad a hadseregnek. A "nemes ló" kifejezéssel akkor természetesen az angol telivért, az újkor lovát illették, de a ménes muködtetéséhez szükséges kb. 300 angol telivér kanca megvásárlása még az osztrák állam anyagi lehetôségit is meghaladta volna. Maradt tehát az olcsóbb, de bonyolultabb, idôigényesebb megoldás, vagyis a lehetôségekhez mérten megszerezhetô kancaállományt folyamatosan, szelektálva elérni a célt. A szükséges állományt az ország többi ménesébôl irányították Kisbérre, s megjelentek az elsô angol telivér mének is. A ménes egy ideig saját versenyistállót is muködtetett, ezt azonban hamarosan felszámolták, hiszen a tevékenység, amellett hogy nem volt gazdaságos, konkurenciát jelentett a magántenyésztônek is. Kisbéren az angol telivér tenyésztése egyre szervezettebben folyt, azonban az ún. vegyes kancaménes még mindig heterogén képet mutatott. Miután ekkor már kitunô telivér ménekkel rendelkeztek, kézenfekvô volt a megoldás: a vegyes állományt a telivérek kezdték fedezni, és az 1860-as évekre a kisbéri vegyes ménes produktumai egyre inkább megközelítették az angol telivért, típusban és teljesítményben egyaránt. 1868-ban új fejezet nyílt a ménes történetében.
Kisbér Magyar Királyi Állami Ménes lett. Az ügyek intézésében Kozma Ferenc a lótenyésztési osztály vezetôje teljhatalmat kapott. Munkájának helyességét, elôrelátó voltát és hozzáértését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar állami ménesek rövid idô alatt Európa élvonalába kerültek. A magyar ló mindenhol "márkát" jelentett. Kozma Ferenc Kisbéren fenntartotta az angol telivér tenyésztését, a félvért pedig a telivérhez kapcsolódóan magas vérben kívánta továbbvinni. A századfordulóra kialakultak azok a vonalak, amelyekbôl mára - sajnos - már csak kevés maradt. A rendelkezésre álló telivér mének tömeget, rámát, nemességet, keménységet és egységes küllemet örökítettek. A kisbéri félvér nagy teljesítményu katonalóvá vált. A régi fényképeket nézve a szemlélônek az az érzése, hogy típusában már akkor a ma kívánatos sportló jellegét mutatta. Akkor Európában talán csak egy hasonló félvérfajta volt, a kisbéri félvérrel szinte azonos "sémával" kialakított trakehneni ló. A trakehnenihez egyébként többször is nyúltak a kisbéri félvér tenyésztôi, kialakítói. A felhasznált mének közül a legjelentôsebb Formás (Format) és Széplak (Goldlack) volt. A két fajtának a kialakítása, majd a második világháború alatt a sorsa is hasonlóan alakult. A kisbéri ménes tenyészállományát elhurcolták, széthordták.
Az, hogy mégis megmaradt, illetve visszakerült bizonyos számú egyed az országba, az csak a lótenyésztést a háború elôtt irányító, a lovak sorsát a világégés alatt is szívükön viselô katonatiszteknek, ménesi dolgozóknak köszönhetô, akik a lovakat sokszor saját életüknél is többre becsülték. A fajta felett a vészharangot mégis a magyar lótenyésztés 1960-as évek elején történt "átszervezése" húzta meg. A felelôsök összetévesztették a "szezont a fazonnal", a gazdasági célt a sportcéllal, a kitartást, a tartóságot a "tömegesítéssel". A fajtában nyugati mének fedeztek, olyanok, amelyekre ott már nem volt szükség. Csakis a fajta megalkotóinak köszönhetô, hogy még beszélhetünk kisbéri félvérrôl. Olyan tenyésztôi munkát végeztek, hogy az állomány még e végzetes lépéseket is túlélte. A kisbéri félvér átalakításával, "korszerusítésével", "tömegesítésével" legtöbbet Magyarország lótenyésztése veszítette. Akkor sikerült csaknem végleg kiirtani ezt a szép, kemény, nagy teljesítményu fajtát, amikor világszerte ez a lótípus vált népszeruvé. A fajta még az említett lépések ellenére is olyan sportlovasokat tudott felmutatni, mint Facsiga, Guza, Orgonavirág (apjuk Maxim VI). A rendszerváltás idején megalakult a kisbéri félvértenyésztôk egyesülete is. Hosszú munka vár rájuk, hiszen gyakorlatilag a semmibôl kell egy fajtát a régi rangjára emelni.
A kisbéri félvér jellemzôi és használhatósága
Száraz, nemes fej, könnyu tarkó, hosszú, izmos karcsú nyak, kifejezett baltavágás, hosszú, dôlt lapockák, középhosszú hát, jó kötés, hosszú, izmos far, megfelelô szélesség és mélység, korrekt, szabályos végtagok. Az eszményi kisbéri félvér ügetése puha, tért ölelô, vágtája hosszú, tetszetôs. Nyilvánvaló, hogy a fenti leírást a mai kisbéri félvérnek csak kevés egyede közelíti meg. A fajta egyes egyedei jó ugrólovak voltak, és ez így van ma is. Igazán a militarysportban alkalmazás jelenthetné a fajta jó szelekcióját.
Mének a fajtában
Az egykor oly számos vonal közül ma már fôként csak a Széplak és Maxim törzsek rendelkeznek elegendô számú ménnel. A Fenék, Slieve Gallion, Deutscher Michel, Dunure, Kozma, Filou stb. törzsek elvétve anyai oldalon kerülnek elô.
Akárcsak egész Európa lótenyésztésében, úgy a kisbéri félvérben is hiány a megfelelô telivér mén. Ezek tenyésztésbe állítása, illetve jobb kihasználása lényeges feladata a kisbéri félvér tenyésztôinek. Súlyos bun volt például Bilbao xx mellôzése és pusztulni hagyása, aki még így is hagyott jó utódokat. A kisbéri félvérben - mint már említettük - régen is alkalmaztak trakehneni méneket. Ma e fajta képviseletében Hohenstein II van leginkább reflektorfényben, utódai eddig még nem mutattak átütô teljesítményt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az angol telivér jellegéhez közel álló, magas félvér típus. A küllemre történő szigorú szelekció miatt a telivértől korrektebb. Határozottan hátas típus, de könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett, de gyakran előfordul közöttük alacsony nyakillesztésű egyed is. Marja a telivér hatásnak köszönhetően magas, hosszú, hátba nyúló. Lapockája dőlt, hosszú, eléggé szabad mozgású, de e tekintetben kifogásolható egyedekkel is találkozunk. A hát gyakran előremélyedt. A far jól izmolt, gyakran almafar. A mellkas a magas félvér jellegnek megfelelően mély és kevésbé dongás. A lábállás ritkán kifogásolható. 
